Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin a kommunistákról:
“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”
Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját. 1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban.
„Egyre fontosabb lesz az iskolarendszer szerepe abban, hogy a fiatalok megismerjék a kommunista diktatúrákkal kapcsolatos információkat, mert már nincsenek olyan közvetlen társadalmi élmények, amelyeket szüleiktől, nagyszüleiktől átvehetnének” - hangsúlyozta az Országgyűlés elnöke csütörtökön, a kommunizmus áldozatainak emléknapján a közmédiának adott nyilatkozatában.
Az emlékezést tanítani és tanulni kell, enélkül nincs jelene és jövője egy nemzetnek.
Emlékezni, annyit jelent tudom mit tettek értem/értünk az elődeink, miért áldozták életüket.
Emlékezni annyit jelent, hogy nem felejtem a múltat, példaként tekintek az elődök áldozatos tetteire.
Emlékezni annyit jelent, hogy ennek szellemében élem a jelent és így építem fel a jövőt.
Mindezek szellemében, közös erkölcsi parancs az emlékezés:
„Aki nem ismeri a múltját, annak nincs jelene. Jelen nélkül nincs jövő.”
Nekünk pedagógusoknak feladat, hogy megtanítsuk diákjainkat emlékezni. Nektek kedves diákok, pedig feladat, hogy gyakoroljátok az emlékezést, így válik egésszé egy közösség emlékezése.
Néhány szomorú adat az emlékezéshez:
A kommunizmus áldozatai a világban
|
1921-1922 éhínség a Szovjetunióban |
5 millió halott |
|
1932-1933 éhínség a Szovjetunióban |
6 millió halott |
|
1937-1938 nagy terror a Szovjetunióban |
680-690 000 halott |
|
1940 a Katyni mészárlás |
4500 halott |
|
1946-1947 éhínség a Szovjetunióban |
500 000 halott |
|
1958-1962 a „nagy ugrás” évei Kínában |
30-50 millió halott |
|
1966-1971 kulturális forradalom Kínában |
2-3 millió halott |
|
1975-1979 vörös khmerek Kambodzsában |
1-2 millió halott |
A kommunizmus magyar áldozatai
|
1945: szovjet fogságba került |
189 608 fő |
|
1946: szovjet munkaszolgálat, „málenkij robot” |
600 000-650 000 fő, ebből meghalt 250 000-350 000 fő |
|
1951: Budapestről kitelepítés |
12 704 fő |
|
1950-1953: Recskre internálás |
1300 fő |
|
1956-os forradalom következtében: |
2000 fő meghalt, 20 000 fő megsebesült, 350 főt kivégeztek, 22 000 főt bebörtönöztek, 13 000 főt internáltak, 200 000 fő elmenekült az országból |
Ha összeadjuk a kommunista rendszer (szovjet, kínai, kelet-európai, észak-koreai, afganisztáni, kambodzsai és vietnámi) valamennyi áldozatainak számát, akik kitelepítések, kivégzések, kényszermunka és éhínség következtében haltak meg a végösszeg megközelíti a 100 millió főt.
Továbbá mindenki szíves figyelmébe ajánlom az alábbi online szakmai konferenciát, melynek témája az egyházi személyek a GULAG fogságában.
Az alábbi linken elérhető:
https://www.youtube.com/watch?v=AsrcnxrV2CA
Vác, 2021. 02. 25.
Török Anna Hajnalka
