A 100. évforduló nagy ünnepélyes megemlékezései után, vajon mi lesz az emlékezés tartalma, üzenete ?

Hogyan tovább? Mi marad meg az emlékezésből és mi marad meg az összetartozásból ?

A reformatus.hu honlapon , többek között, ezeket a sorokat lehetett olvasni tavaly:

„Trianon tanít minket: önvizsgálatra, bűnbánatra, hogyan kellett volna másként élni, újjászületni. S mindenek előtt hálára tanít. Hálára azok iránt, akik mégis teljes szívvel, teljes lélekkel, teljes szellemmel, teljes erővel, szent akarattal újrakezdték és folytatták az életüket emberként, magyarként. Száz éve már, és ma sem adjuk föl, ma sem adják föl az összetartozást, az építkezést, a hitet, a nyelvet, a kultúrát, a történelmet, a jelent, a jövőt. Nem adjuk fel magunkat és nem adjuk fel egymást. Köszönjük meg ezt mindenekelőtt életünk Urának, teremtő és szabadító Istenünknek, hogy erőt adott ehhez.”

Kérdés, hogy vajon mennyire adtuk fel az összetartozást, az építkezést, a hitet, nyelvet, kultúrát, történelmet, a jelent, a jövőt?

Nem könnyű erre a válasz, hiszen az elmúlt egy évben be voltunk zárva, el voltunk szigetelve egymástól határon innen és túl. Mindenki átélte az elszigetelődés lélekpusztító hatását, nem tett jót a nagyszülő – unoka kapcsolatnak, a távoli rokoni kapcsolatoknak, barátságoknak ,a szerelmeknek, mindenki megszenvedte ezt az időszakot.

És még fájóbb volt , nekem és sok sorstársamnak, hogy nem mehettünk haza Erdélybe meglátogatni a rokonokat , elmenni a temetőbe.

Talán a 100. évforduló után , ez a járvány által elszakítottság volt a lelki megmérettetés, a próba … Isten próbálta meg ezáltal hitünket, kitartásunkat, az összetartozásunk valódi mélységét.

Nehéz próbatétel volt…

És most , hogy újra szabad a világ, újra szabad a kézfogás, a találkozás… éljünk a lehetőséggel és fejezzük ki határon innen és túl, hogy egyek és szabadok vagyunk a testvéri szeretetben határon innen és túl, mert ez tart meg egy nemzetet!

Keressük  a kapcsolatot határon túli ismerőseinkkel, rokonainkkal, mert a kapcsolattartás nagyon kell , ennyi távolságtartás után….

Emlékezzünk  közösen, énekeljük együtt,  az idén 100 éves székely himnuszt , hiszen a himnuszban , egy nép lelke lakozik és ha felcsendül, a lelkek egymásra találnak.

Kívánom mindenkinek, hogy élje át ezt a lelki összetartozást, ennek felemelő érzését!

Török Hajnal

Vác, 2021.06.04.